Közelgő este, és vele sűrű esővel fenyegető sötét lekvár az égen. 19 óra van, a Nap alulról világítja meg az égi befőttet. Néhány pillanat, és magasan, "a plafonon" megjelenik Zoli ünnepi színekkel vöröslő EXTRA 300-asa, és kezdetét veszi a SHOW.

   Bár azt hiszem, a bemutatóról a repülésszerető közönség, amely pedig szépszámú, igen hézagosan értesült, csakhamar népes nézősereg gyűlt össze a budai oldalon, hogy gyönyörködjék Veres Zoli produkciójában. Zoli ezzel a bemutatóval kívánta köszönteni a Delta Airlines induló budapesti járatát, amellyel közvetlenül lesz elérhető New York.

    Zoli "hozta a formát". Gyönyörű figuráit úgy 800 és 20 méter között rajzolta az égre, füstölője pontosan rajzolta a sötétszürke háttérre a megrepült figurákat. Mint minden jónak és szépnek, ennek is hamar végeszakadt. A negyedórás program során nem csak Zoli, de az idő is repült. A program, annak szépsége ismét felvetette bennem a kérdést: tényleg ennyire nem érdekli az illetékeseket a magyar repülés sorsa? Amikor láttam magam körül a nyaktekergető nézőket, a rakparton megálló bámészkodókat, akik a végén MEGTAPSOLTÁK Zolit, ha nem lennének megszállottak, már rég elfelejttették volna velünk, hogy egykor a magyar repülés világhírű volt.

    A megszállottaknak köszönhető, hogy ma is ott vagyunk a világ élvonalában. Amikor Zoli elbúcsúzott, velem maradtak a kérdések !