Vonzotta az érzés, a földtől-elszakadás élménye. Ezen a nyáron úgy hozta a sors, hogy nem kis segítséggel álma, a repülés, megvalósulhatott Szarvas-Káka repterén.

        Erre a szűzfelszállásra július 24-én kerülhetett sor a repülő barátok közreműködésével. Az időjárás kedvezett, akkor már elvonult az arra a napra rendelt front, és lehetővé vált a gépek felszállása. 

        Feri barátom, aki egyébként tudta, hogy mi fog következni, feltuningolt érzelmi-idegi állapotban várta a Számára oly izgalmas, régen várt eseményt. Szó nem volt félelemről, feldobott, felpörgetett állapotban ült be a felszállásra kész, utasát váró Falkéba. Miután beült és a bekötése is rendben volt, szemében megjelent az izgalom, a szinte gyermeki kíváncsiság fénye. Valószínűleg tudta, mint ahogy én is, hogy ezt a napot sokáig nem fogja elfelejteni.

        A 1279-es Falke simán felszállt, mint a hímes tojást, úgy emelte fel a gépet a pilóta. Kicsit rövidre sikeredett a felszállás, dehát kevés volt az idő, így hamar le kellett szállni, de Feri, miután kiszállt a gépből, mintha valahogy nem akart volna földet érni.

        És a nyakamat átölelve csak beszélt, beszélt.... az arcát figyelve arra gondoltam, milyen kevés is kell az embernek a boldogsághoz, és megértik-e a "földhözragadtak" valaha is a semmivel össze nem hasonlítható érzést.... az abszolút szsabadság érzését.

        Hónapok teltek el, de valószínűleg életében nem fogja elfelejteni, hogy a levegő mindenkié.... így az Övé is.

        Köszönettel tartozom mindazoknak, akik ennek a repülésnek az előkészítésében, végrehajtásában szerepet játszottak.

                                                   Gyula-Szarvas-Budapest