A XX. század derekán látszólag minden ok nélkül a Hegy Csipkerózsika-álomba merült, mert oda kényszerítették. A természet a maga kíméletlen módján azonnal visszahódította mindazt, ami az övé volt. Ezzel együtt pusztult el az ember alkotta háttér, amely egykor lehetővé tette a szárnyalást a Gombás-tetőn.

           Néhány lelkes ember a fejébe vette azt, hogy ismét repülni fog, fel fog szállni a hasznosi repülőtérről, és a kitartó mag köré lassacskán repülőklub szerveződött, mely felvette az Ózon Repülőklub nevet.

          Az ezt megelőző munkák és a klub létrejöttének híre természetesen eljutott a repülőtéren valaha repült, ugrott veteránokhoz is, akikben megdobbant a régi repülőszív. És azonnal  jelentkeztek, látogattak, szerveztek, segítettek a klub tagságával együtt annyira, hogy ma már a régi, lerombolt hangár helyén várja annak megmaradt betonaljzata az új hangár felépítményeit.

        És közben azért folyamatosan vették birtokba az alakuló pályát a repülni vágyók. Iszonyatos mennyiségű munka árán lassan le lehetett szállni a kifutópályán. Persze azért a környéken szép számmal fellelhető vaddisznók nehezen veszik tudomásul, hogy itt tán nem kellene túrniuk, és a repülés szerelmesei azt, hogy e veszélyes négylábúak fittyet hánynak arra, hogy tönkreteszik a nehezen kialakított le- és felszálló pályát.

      Az erdő nagyon közel van, ez a repülőtér hegyi repülőtér….. minden előnyével és hátrányával együtt.

      Ez adja utolérhetetlen vonzerejét, idegenforgalmi jelentőségét, általa lehetőségek tárházát a völgyben megbúvó Pásztó-Hasznos helységek számára.

      Éppen ezért érthetetlen, hogy a helyi Önkormányzat illetékesei hagyják pusztulni a Gombás-tetőt, és a természettel ott halálharcát vívó Ózon repülőklubot. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez csak pénzkérdés.

       A reptérre felvezető nyaktörő út (ma már inkább csak csapás) méteres sarával, kátyúival nem fogja idecsalogatni  a repülni vágyó (vannak ilyenek) pénzes turistát, akit pedig a víztároló utolérhetetlen látványa, a Mátra hegykoszorúi ideláncolhatnának….egy új idegenforgalom alapjait vethetnék meg a községek hasznára és fejlődésére.  

      Nos….ez az út Pásztó-Hasznos Önkormányzata tulajdona!

      Az erdő alján, a hegy lábánál ledöntött betontörmelék-kupacok sora azt sugallja, hogy valaha, valakik úgy gondolták, hogy ezzel az útépítési törmelékkel (betonnal, aszfalttal vegyesen) kívánják az út feljavítását megoldani.

      Ismerve a terepet, úgy gondolom, ezt kézi erővel megoldani lehetetlen. Az útépítés szakemberei bizonyára megtalálnák azt a megoldást, amelynek alkalmazásával, a leborított törmelékkel, mint alapanyaggal az út feljavítását, normál gépjárművel járhatóvá tételét meg tudnák oldani. Ma ez a csapás szinte kizárólag terepjáróval használható, eső után még gyalogosan sem!

      El kellene gondolkodniuk az Illetékeseknek azon, hogy nem jelentene-e némi kis segítséget a munkanélküliségi stasztika javításához az út feljavításának közhasznú munkaként való elvégeztetése!

      Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, miközben az éjszakai eső után dagonyává vált csapáson küzdöttem fel magam a Gombás-tetőre.

     Nem hatottak rám az újdonság erejével, de mindig lenyűgöznek Hasznos várának romjai, a Mátra által körülölelt víztározó panorámája. Láttam már tavaszi fényben, nyári viharban, láttam őszi verőfényben….. emlékezetes látvány. Nem értem, a helyi hatalmasságok ezeket miért nem veszik észre, miért nem veszik komolyan, és miért nem látnak benne lehetőséget, különös tekintettel a repülőtérről szervezendő és szervezhető sétarepülésre? 

    Az új klub régi-új repterének harmadik évadja zárult le szombaton vidám beszélgetések, hajózómesék közepette, némi papramorgó és egy kondér őzpörkölt mellett.

      A technika ördöge és az agyarasok a repülést majdnem lehetetlenné tették, de szerencsénkre azért megjelent a reptér légterében egy ApolloFox, és pilótája sikeresen kísérelte meg a leszállást, bár nagyon résen kellett lennie a pályán tátongó újkeletű túrások miatt.

     Ha az ember repülőemberek, pilóták közé kerül, olyan mintha egy nagy család venné körül. Öregek, fiatalok, gyerekek korra, nemre való tekintet nélkül váltottak szót, szorították meg egymás kezét…..és érezték, tartoznak valahová!

     És azért néhány repülés is megtörtént… az ApolloFox egyebek közt első felszállást is lehetővé tett. És annak az ifjú hölgynek az arcáról sugárzott a szabadságélmény boldogsága, amit az először átélt varázs, a szabad szárnyalás  varázsolt oda….

     Mint minden kellemes dolog, ami gazdagítja az embert kívül-belül rövid életű. Ez a találkozás is ilyen volt….alkonyodott, amikor el kellett indulni lefelé, mert gyorsan száll le az este ilyenkor. És az út nem változik…sem hosszában, sem minőségében.

     A körülmények ismeretében csak kitartást, erőt, egészséget kívánhatok az Ózon Repülőklub vezetőségének, tagságának. Jövőre pedig több repülést, jobb időt, és több segítséget az illetékesek részéről.

                             Budapest – Pásztó-Hasznos, 2010-11-13.

                                                                                                                       Nitsch György Sr.