Az idő nagy úr, és kérlelhetetlen!

         Felgyorsult korunkban a születésekor a legkorszerűbbek közé tartozó technika, a MiG-29 Fulcrum mára elavulttá vált. ezen nincs mit szépíteni, azonban nagyon nem örülnék, ha a bal oldalamon vagy a hátam mögött megjelenne egy-egy felfegyverzett Fulcrum....és a közelharcban ma is megállja a helyét.

         A MiG-29-esek kivonása és a Dongó század megszűnése körül nem is a MIÉRT okoz problémákat.... Sokkal inkább a HOGYAN. 

         E sorok írója hajlamos arra, hogy egy esemény kapcsán annak emberi kihatásait is figyelembe vegye akkor, amikor kifejti véleményét az adott eseményről. És a véleményem csak a látott fényképek alapján alakult így....

         Nem láttam az ünnepség résztvevői között a MiG-29-korszak neves képviselői közül Vári Gyula, Kovács Péter urakat, de nem láttam sem Topit, sem Bagirát sőt Németh Zolit sem....

         Úgy érzem, hogy akik jelentősen öregbítették a magyar vadászrepülés hírnevét, méltán helyet foglalhattak volna a meghívottak között....

         Ami végképp hiányzott: nem láttam a Honvédelmi Minisztérium képviselőit sem. Nos....akik figyelemmel kísérik a Légierő sorsát, ezen nem csodálkoznak...a továbbiakban pedig: No Comment!

          Itt a kérdés a továbbiakban az: mi lesz azoknak a pilótáknak a sorsa, akik elől "elvették az eget?" Mi lesz azoknak a műszakiaknak a sorsa, akik 17 év felgyülemlett gyakorlatával, tapasztalataival kerülnek "lapátra?" Vajon tényleg olyan gazdag-e a Magyar Honvédség, hogy ennyi tapasztalatot, speciális gyakorlatot "csak úgy" kidobjon a szemétbe? 

           Merem remélni, hogy egyszer csak bekattan egynémely illetékesnek, hogy "Emberek, ébresztő!" Valamely úton talál megoldást arra, hogy az előbb említett adottságok megmaradjanak a Magyar Honvédség, a Légierő javára.

           Fiúk! Ezúton búcsuzom el Tőletek, és mielőbb repülőgépet kívánok a feneketek alá! És Ti se felejtsétek el: A felhők felett mindig kék az ég! Élni nem feltétlenül kell, de repülni muszáj!